1945: valóban nulla év?

Elterjedt vélekedés szerint az 1945.év új korszakot nyitott az emberiség történetében. Megbukott a hitleri Harmadik Birodalom, megnőtt a sztálini Szovjetunió súlya, Európa pedig lezárt egy vészterhes történelmi korszakot. Ám felvetődik a kérdés: valóban nevezhetjük az 1945. évet "nulla év"-nek, mint ahogy azt nem egy neves történész, például John Lukacs, tette?

Ha a politikát, mint az emberiségnek egyik életszféráját tekintjük, abban 1945. valóban új korszakot hozott- de nem egycsapásra. A náci Németország bukása óhatatlanul megváltoztatta a demokratikus államokban élő politikai közvélemény demokráciáról vallott nézeteit is. Korábban a politikai szabadságjogokat mintegy az épület alapjának tekintették. szilárdnak, megdönthetetlennek. A nácizmus - és tegyük hozzá: az olasz fasizmus, majd 1945 után a már-már Trockij elvei alapján terjeszkedő kommunizmus- elgondolkodtatta a demokratákat is. A Nyugat ráébredt, hogy sebezhetőbb, mint gondolta. Ezért azátn sokkal nagyobb figyelmet szenteltek a demokráciának, mint korábban. A második világháború után, nem utolsósorban a sajtó növekvő szerepének köszönhetően, minden antidemokratikus közéleti megnyilvánulás elkövetője számíthatott arra, hogy kapcsolatba hozzák a szélsőjobboldali eszmékkel. Így járt Franz Joseph Strauss a hírhedt Spiegel-ügy kapcsán ,vagy gondoljunk az 1968-as diákok szószólóira, akik nemritkán "fasisztának" nevezték az ellenük eljáró rendőrséget, sőt, sokszor magát az egész államot. 1945 után a politikai közvélemény- leginkább az írott sajtó hatására-  egyértelműen balra tolódott.
Minden azonban több éves, több évtizedes folyamat volt, melynek hatásai ma is érezhetők, s amely folyamat még ma is zajlik. Nem egycsapásra változott meg minden. Vagy meg sem változott? A nyolcvanas évektől kezdve a neonáci- újfasiszta mozgalmak elég jelentős befolyásra tettek szert több olyan országban, amely korábban demokratikus hagyományaira volt büszke. 1945 tehát a politikai életet tekintve csak kellő óvatossággal nevezhető " nulla év"-nek.
Nem is szólva a társadalomról. Az a fajta, rossz magyarsággal "középosztályosodásnak" nevezett jelenség, mely átalakította az egész emberiség életformáját, csak az ötvenes évek végétől terjedt át az USA-ból Európába. Németországban például a nagyvenes évek végén kötött házasságoknál fontos tényező volt a vallási hovatartozás. A negyvenes években még nincs fogyasztói társadalom, sem Észak- Amerikában, sem Európában. Ez is megerősíti tehát: 1945.messze nem nevezhető "nulla év"-nek. Felhozható érvként az, hogy a "világ demilitarizálódott". Ez badarság. 2005-ben a viálg 42 országában folyt háború, s hogy időben visszamenjünk, a negyvenes években kezdődött el a - megint csak rossz magyarsággal- atomháborúnak nevezett folyamat.
Akkor hát miért tekinthetjük az 1945.évet cezúrának? Semmi másért nem, csak azért, mert megbukott az emberiség krónikájának talán legagresszívebb birodalma: a náci Németország. Ám a nagyhatalmak közötti konfliktusok nem maradtak abba, nem pacifizálódott a világ, csak a fegyverek mennyisége és a célpontok rendeződtek át.

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »